Csúsztatott palacsinta - ahogy én csinálom

Gyermekkorom egyik kedvenc kajája került ma az asztalra -  a szokásos kombóban. Nem egy klasszikus vasárnapi ebéd, de rég készítettem.
Amikor kicsi voltam, Anyu hetente legalább egyszer készített ilyen húsmentes ebédeket -  általában bableves (ha volt csülök azzal, ha nem nélküle, szóval inkább az utóbbi), krumplileves vagy valami tartalmasabb leves mellé főételként egy ma már inkább desszertként fogyasztott kaja került az asztalra második fogásként. Ez néha túrógombóc volt, máskor vargabéles, vagy palacsinta ami nem mindig a klasszikus formájában készült hanem csúsztatott palacsintaként.
Imádtam, nagyon tartalmas, ennek ellenére ha jól rémlik elég sokat be bírtam tolni az arcomba -  na ez az ami ma már kontrollálva van, mert hát mégiscsak egy komoly kalóriabombáról beszélünk... :)

Én így készítem:
A palacsinta tészta eltér egy kicsit a hagyományos palacsintától -  4 tojásból, kb.20-30 dkg. lisztből (de ki mérte...amennyit felvesz) és kb. 1 liter tejből, csipet sóból összekavarom a tésztát. Ezúttal szódavíz nem kerül bele, pont ez a lényeg hogy egy kicsit sűrűbb legyen a tészta.
Ebből sütök kb. 15 palacsintát, úgy hogy csak egyik felét sütöm meg.
Kivajazok egy tűzálló tálat (pl. pitetál, vagy kapcsos tortaforma, vagy jénai tál, lényeg hogy kerek és nagyjából palacsinta méretű legyen), kristálycukrot összekavarok kakaóval.
Ahogy sülnek a palacsinták szépen elkezdem rétegezni -  minden palacsintát jól megszórok a kakaós cukorral, majd amikor a végére értem a palacsintáknak a tetejét is megszórom.
Kb. 180 fokos sütőbe teszem, 20-30 percre, amíg a kakaós cukor megolvad benne.

Amikor kihűlt torta-szerűen felszeletelem -  vigyázni kell mert az olvadt cukros lé kifolyik belőle, ezért jobb jénaiba vagy más zárt tálban sütni (ellenben a kapcsos formából amiből azért kifolyhat a lé sülés közben).

Melegen, hidegen, bárhogyan finom.
Elvileg készítik dióval, lekvárral is, de én ezt a receptet tanultam Anyutól és számomra ez az etalon ;)
Azért mellé kerülhet lekvár tálaláskor, most saját készítésű gyömbéres eperlekvár volt a méltó kísérő. A leves meg természetesen bableves volt füstölt combbal, ahogy megszoktam gyerekkoromban :)